Az antik enteriőröket berendezési tárgyaik régisége, esztétikai és anyagi értéke vitathatatlanul a lakberendezés felső kategóriáiba emeli.

Az “antik” önmagában nem stílus, sokkal inkább azt a lehetőséget kell érteni alatta, hogy egy-egy helyiséget, korabeli, eredeti darabokkal, az akkori ízlésnek megfelelően rendezünk be.
A lakberendezési stílus ezen belül lehet sokféle kezdve a XVII-XVIII. század barokkjának súlyos, de pompás bútoraival, folytatva a valamivel későbbi rokokó nőies és könnyed,
de sokszor kissé túldíszített darabjaival és a XIX sz. elejének az ókori formákhoz visszanyúló, kiegyensúlyozott, egyenes vonalú klasszicista berendezési tárgyaival.

Ezeket követi a század közepén megjelenő biedermeier a maga visszafogott polgári eleganciájával, majd a historizmus bútorai, amelyek valamelyik itt felsorolt elődhöz próbáltak hasonlítani.
Ide tartoznak a XX. sz. elejéről a szecessziós bútorok és műtárgyak a maguk tekervényes szenvedélyességével.
Ugyanígy a két világháború közötti modernizmus, a Bauhaus, konstruktivista vagy az art deko irányzatainak bútorai is.

Fontos szem előtt tartani, hogy antik enteriőröket csak megfelelő belmagasságú és alapterületű, tágas terekben érdemes berendezni.
Stílusban illeszkedő szőnyegekkel, festményekkel, vázákkal, egyéb dísztárgyakkal és tapétával.

Színek

A falak színe lehet sötétebb sárga, rozsdabarna, bordó, de pasztell is rózsaszín, vagy zöld.
Természetesen jelen van az arany, az ezüst és a sárgaréz is nemcsak színeiben, hanem műtárgyak formájában is.

Jellemző a csíkos vagy virágmintás tapéta, a hasonló mintájú kárpitok, az ülőbútorokon sok a párna, esetleg rojt, és jellemzően süppedős, puha, otthonosságot árasztanak.

Burkolat

A padlóburkolat hagyományosan parketta.